#2397
igyekszem a jó dolgokra koncentrálni (egyébként akut rossz nincs is), ezeket meg is osztanám veletek:
- elmentem bevásárolni. ezt tudom, hogy hülyén hangzik, de november közepe óta ez mindössze harmadszorra esik meg velem, ami sokat elárul az evési szokásaimról (talán nem véletlen, hogy leolvadt rólam 6 kiló mostanság, de azért sokat ettem itt-ott, barátoknál, kocsmában, szülőknél). televásároltam magam mindenféle földi jóval, és igyekszem naponta legalább kétszer is enni. sőt! néha még éhes is vagyok!
- rendet raktunk a nappaliban édes jó anyámmal, rendszerezni még nem volt ugyan erőm a könyveket (újra...), és a kismillió bizbaszt sorsáról se döntöttem még, de legalább nincs por és a dolgok nem hevernek a földön stócokban. a fájdalmas emlékeket, mint esküvői képeket és egyebeket pedig egy nagy elánnal bebasztam egy dobozba, _nem_ néztem át őket egyesével, nem érzékenyültem el minden egyes jókívánságon és nem forgattam magamban a kést, csak úgy hobbiból. ezért extra jó pontot érdemlek.
- végre elkönyveltem a lakás költségeit, lefűztem a fél éve felgyülemlő számlákat a megfelelő mappába, összesítettem a kiadásokat és kiszámoltam az elmúlt év átlagos havi rezsijét (talán meglep titeket, de én valójában imádok könyvelni, rendszerezni és mindenféle átlagokat számolni).
- visszamerészkedtem a konyhába, és "főztem"; egy egész rántottát össze bírtam dobni, amit ráadásul jól el is borsoztam (Hubbie szereti jó borsosan a rántottát, nem én, de ez már későn jutott eszembe), de legalább hozzányúltam a tűzhelyhez.
- utána néztem, hogy mi jó látnivaló van ezen a Hawaiion, és meglepetten találtam ezt: Shangri La . feltett szándékom, hogy elmegyek ide, azt még nem tudom, hogy Kártyást érdekli-e, de ha nem, legfeljebb akkor megyek, amikor ő kártyázik.
apró dolgok, de a jó irányba.
teatojás fail
ma vettem egy teatojást, amiről csak otthon derült ki, hogy valójában egy madárkalitka, ami egyik bögrémbe/kancsómba se fér be. mivel kínai gyártmány, gyanítom, hogy vödrökre méretezték.
re-kreáció
talán nem meglepő, hogy lett mostanában egy új blogom, olvassátok, kommenteljétek, vagy ahogy jól esik.
#2394
a mai nap alapvetően nagyon kellemesen telt, de azért kicsit rontott az értékén, hogy 4 órával lefekvés után sűrű bizzegésre ébredtem, ami általában csak egy dolgot jelenthet: kína igényt tart rám. kivakartam magam az alfahullámaim közül, és valóban, a főnököm üzentgetett, hogy mi lenne, ha jövő hét csürtötökön átruccannék salt lake citybe, pont van ott valami konferencia, aminek 4-én vége van, utána felőle mehetek hawaiira, még a jegyet is kifizeti nekem. fél évvel ezelőtt még valószínűleg idegösszeomlást kaptam volna ettől a hívástól, most abszolút fapofával tudtam elmagyarázni, hogy sajnos akkor még nem lesz kész az új útlevelem, így bármennyire is lelkes és proaktív vagyok, nem tudok hirtelen teleportálódni a világ túloldalára. az meg már eszembe se jutott, hogy megemlítsem neki, hogy szombat reggel 7 óra van.
valószínűleg nem úszom meg ennyivel, de legalább hosszasan dícsért, és kilátásba helyezett egy 2-3 hetes pekingi utat, ahol a nyelvi csoporttal kellene együttműködnöm az agyacégnél (ezek azok, akik korábban isteni bokát villantottak, majd aztán valahogy mégsem). gondolom erről is majd 5 nappal korábban fogok értesülni, meg még ezerszer módosul majd a terv, de 3 hét peking alapvetően nagyon jól hangzik, remélhetőleg ezúttal kicsit többet is látok majd belőle, mint különböző tárgyalótermek és hotelszobák belseje.
#2393
szó se róla, tényleg értékelem, hogy nincs időm gondolkodni meg sopánkodni, mert annyi a melót, arról már nem is beszélve, hogy még pénzt is kapok érte, de izé... álmos vagyok.
béke
kevés dolog tett annyira jót a lelkemnek, mint az az egy óra, amit a pszichológusomnál töltöttem tegnap. hétfő este egy találkozón elhatalmasodott rajtam az az érzés, hogy egyszerűen telítődött az agyam, mintha valaki megette volna a gondolataimat és visszahányta volna őket a fejembe, én meg turkálok a moslékban, és azt se tudom, mi van.
tudom, hogy undorító, de nagyságrendileg tényleg ezt éreztem, beszélgettünk, de alig hallottam, amit mond, olyan volt, mint amikor az ember arra ébred, hogy már álmodik, kilométerekre riadtam a beszélgetés fonalától.
aztán becsoszogtam kedd reggel a pszichológushoz, ugyanilyen állapotban, azt se tudtam, hogy miről akarok beszélni, de valahogy elkezdtem és nem tudom, pontosan hogyan, de klasszisokkal nyugodtabban jöttem ki. átvettünk egy pár érdekes kérdést, ami foglalkoztat, vagy pontosabban érdekes kérdéseket csináltunk abból a maszlagból, ami most foglalkoztat.
mondtam neki, hogy békére vágyom és arra, hogy üljek egy üres szobában csöndben és ne szóljon hozzám senki pár napig, majd vidáman megjegyeztem, hogy holnap metál koncertre megyek, szóval ott végülis megkapom a békémet. legalább jól szórakozik ennyi pénzért.
zene
egyébként is hajlamos vagyok a monomániára, de az ilyen vidám időkben ez hatványozottan előjön, ezt a számot pl az elmúlt pár napban legalább ezerszer hallgattam meg. mellékesen rádöbbentem, hogy kevés dolog nyugtat meg jobban, mint a zongoraszó, bátyám ennek örömére most Liszttel bombáz. új dimenziók nyílnak meg előttem, komolyan.
(azt most hagyjuk, hogy ilyenkor valahogy minden szám az életemről szól, az ilyen misztikus felismerésekhez már talán kicsit öreg vagyok)
#2390
egyébként egyesével átnézni 5 év mütyűrjeit elég jó lelkigyakorlat, bármennyire is megrázott, azt hiszem, sokat segít most nekem, hogy együtt végigleltáraztuk a kapcsolatunkat, mert így sokkal könnyebb megsiratni és lezárni a dolgokat, mint ha fél év múlva óvatlanul kinyitok egy fiókot, és rám szakad a múlt ajtóstul.
ma fejeztük be a pakolást, kicsit tudtunk most jobban beszélni is magunkról, a kettőnk kapcsolatáról, úgy érzem, erre még pont szükség volt, hogy el legyenek varrva a szálak.
a hogyan tovább meg majd adja magát, mindenesetre nem félek a jövőtől, ami már azt hiszem, kezdetnek jó.
martini
szóval most írhatnék arról, hogy milyen lélekemelő egyesével kézbe venni 5 év apró mütyürjeit, szerelmes fecniei, vonatjegyeit, emlékeit, és szétválogatni, hogy ez az enyém, ez a tiéd, de talán inkább arról írnék, hogy február 5-15 között hawaii-on leszek, úgy konkrétan. a Kártyás vetette fel az ötletet, hogy ha már ő úgyis megy oda (meglepő módon kártyázni), nekem meg úgyis csupa boldogság mostanában az életem, miért ne mennék el vele sütetni a hasamat waikiki beachen, napernyős koktélok társaságában.
szóval pénteken elmentem útlevelet csináltatni (még régi típusú volt, ráadásul tele vonzó feketelistás országok vízumával, mint szíria és kína), megvettük a repjegyet, előástam a bikinimet, tegnap a strandtörülköző is előkerült. addig még rengeteg kellemes feladat vár rám, mint például a válóper beadása, de azt hiszem szerencsésebb ezeken tempósan átesni, hogy minden szál tényleg el legyen varrva és fel lehessen építeni egy új életet.
keretes történet
nem vagy nagy számisztikus, de azért viccesnek tartom, hogy 5 évvel ezelőtt január 11-én ismerkedtünk meg Hubbie-val, majd 13-án jöttünk össze, most pedig 11-én szakítottunk, 13-án pedig elviszi a cuccait.
oh well, legalább a bizonytalanság elmúlt, a július óta tartó mizériának vége. biztos most egyszerre egy millió érzés söpör végig rajtam, de alapvetően megkönnyebbültem, és igen, nyámnyogni fogok most egy kicsit még a múlton, azon, hogy mi baszódott el és miért, meg fogok inni pár liter szeszt, és macera lesz elrendezni a lakást, a cuccokat, az ezt meg azt, de ez csak macera, és annál nem több.
27 éves vagyok, vannak barátaim, családom, pszichológusom, macskám, munkám, pénzem, terveim, jövőm, erőm, tényleg nem látom, miért kéne ebbe beledöglenem.
#2387
azt hiszem továbbra sem egészen értem a macskák lelkivilágát. azt még csak-csak megértem, hogy az óriás hal alakú kaparófa valahogy nem kelti fel az állat érdeklődését, annak ellenére, hogy adott tárgy (amit egyesek retihalnak neveztek el, mert van szép füle) egyrészt csörög, másrészt ugyanabból a kenderből vagy miből van, amivel az étkező székei is be vannak vonva (kitaláltátok, azokat imádja a dög). ám legyen, annyira nem volt drága, és legalább felvidítottam vele a 75-ös troli közönségét, amikor hazahoztam a stadionoktól.
na de hogy miért szarja le nagy ívben fent említett dög az üres borosdobozból és kiszuperált szuper puha pulóverekből s.k. készített kosárkáját, amikor még koszos papirzsepit is raktam bele az otthonosabb hangulat végett, na azt nem egészen értem. e helyett fekszik a szőnyeg közepén, minden irányba elterülve. még hogy a macskák a zugokat szeretik...
...and we're back on!
hát mit is meséljek nektek? az élet kezd a szokásos kerékvágásába visszakecmeregni, idén egyszer se feküdtem még le hajnali 3 előtt, tegnap hajnalban muchachával egy tubus ragasztóval, néhány tiplivel, egy kalapáccsal és egy konyhakéssel igyekeztünk megjavítani a falból kiszakadt olvasólámpát, ma este pedig blogtalálkozó formájában pizzát sütöttünk, chardonnay-t szürcsöltünk, hisztérikusan fotózkodtunk és facebook profilokat kreáltunk egyeseknek...
és csak úgy mondom, hogy a tubusos ragasztót nem igazán jó ötlet a kézkrém mellé rakni az éjjeliszekrényre...
#2385
jól vagyok, csak most kicsit elvonulok. majd jövök. addig is BUÉK mindenkinek, és ott az email címem a jobb felső sarokban...
rongyos elet
az rendben van, hogy a nadragjaim meglehetosen gyakran szakadnak szet, mert rossz szokasom, hogy egy szezont maximum ket parral huzok ki, de azert az meglepett, amikor szetszakadt a trikom, mikozben vetkoztem (es nem, senki se tepte le rolam epp a ruhat).
#2383
persze a sztrájkból semmit se éreztünk, családom hiába gyártott már A, B és C terveket vész esetén, teljesen flottul felszálltunk, majd le, majd taxiba be, majd 20 perccel később taxiból ki.
szóval jó eséllyel nem fogjuk a karácsonyt böröndjeinken ülve beiglit majszolva valami nemzetközi reptéren tölteni, mint az amerikai vígjátékokban, bár kétség kívül ennek is megvan a hangulata, és egyszer azért mindent ki kell próbálni.
szóval most kissé bambán (4:45 mégis csak 4:45) ülök az étkezőasztalnál és dolgozom, miközben a két unokahugom hol bőg, hogy vigyorog, időnként bugyborékolnak és Maggie Simpson-t megszégyenítő ügyességgel veszik ki a szájukból, majd rakják vissza a cumijukat.
a karácsonyi pulyka pedig a libanoni étteremből érkezik majd. több kérdésem nincs.
#2382
miután ma két órán belül kétszer is sikerült rossz trolira felszállnom és a város random pontjain felbukkannom, úgy döntöttem, hogy ma már nem megyek sehova. holnap 5:20kor jön értem a taxi reggel, oh yeah.
persze még nem pakoltam be, jellemző módon eddig azon filozofáltam, hogy vajon hány csomag cigarettára és könyvre lesz majd szükségem egy hét családi karácsonyozáshoz. én social animal, én.
arábia lánya örül
végre eleredt a hó, hirtelen egyből szembe bírtam nézni az életemmel, megcsináltam a felfüggesztett melókat, kiirattam magam szabira, válaszoltam a pangó emailekre, leszerveztem a mai programot. most már csak villanykörtét kéne venni, mert amilyen ütemben égnek ki a fények körülöttem, lassan gyertyafénynél olvashatom a skandináv krimiket... (persze az még rejtély, hogy hogyan fogom felérni székről a lámpákat, de csak megoldom, van elég szótár ebben a lakásban, hogy legyen miből tornyot építeni).
brüsszelben egyébként sztrájk van (érződik a francia beütés), nem jár semmilyen tömegközlekedés, a kukásautók eltorlászolják a bevezető utakat, és kis szerencsével még a reptér is leáll majd. anyámmal meglepően kedélyesen és vihorászva fogadtuk a hírt, hogy akkor majd egy kicsit több utikekszet viszünk magunkkal, hátha valami teljesen random helyen ragadunk pár napra... őszintén szólva, feldob most ez a perspektíva, rám fér már egy kis kaland.
az eltréflizett csí
- eltréflized a csít! - kiálltottam rá egy barátnőmre évekkel ezelőtt, amikor egy házibulin a feng shui macskámmal babrált, és azóta is ezen röhögünk, de sajnos a felütés ellenére ebben a postban nincs semmi röhögnivaló.
mert oké, az ember élete összeomlik, van ez így időről időre, Hubbie elköltözik, megesik ez a legjobb házasságokban is, a műszaki cikkek elromlanak, mégha fura is, hogy egy héten belül döglik be a párologtatató és áll át kikapcsolhatatlan demó módba a hifi, és igen, nem minden netbanking idiot proof, így megesik, hogy az ember kizárja magát a saját bankszámlájából, és lehet az ember figyelmetlen és ügyeltlen, és törhet el két poharat egy hét alatt, és villanykörték kiégnek időről időre, mégha meglepő is, hogy egyből kettő pár nap alatt, és a legjobb cipő talpa is leválhat, és kína morgolódhat és leépítheti mellőlem két kedvenc kollégmát, bár sajnálatos, hogy egyik közülük a Kártyás, és barátok lehetnek szarul, de mégse kéne aggódva kórházba járniuk betegen fekvő rokonukhoz, de az már azért tényleg nem oké, hogy elmúlt három hétben öt magatehetetlen földön fekvő embert láttam az utcán, akiből csak egyet sikerült felsegítenem, és kettőhöz hívtam mentőt, mert oké, sújtson engem a bad karma, amiért valahogy eltréfliztem a csít, biztos megérdemlem, de baszd meg, ne hulljanak körülöttem az emberek, mint a legyek, mert ezt ők biztosan nem érdemlik meg.
szalagcímek
a párterápia jó dolog, legközelebb január 11-én kell menni, addig egy kicsit magamra koncentrálok (bár eddig is többnyire erre törekedtem), mostanában annyi pszichanalízisben van részem, hogy már igazán rám fér egy kis klasszikus karácsonyi családi káosz, a helyszín ezúttal brüsszel lesz. addig meg a szokásos rohangálás, macska tutujgatás, kétségbeesett ajándékvásárlás, sörözés, what have you.
és még egy pár hét és elérem a versenysúlyomat, ha így folytatom, bár most ennek nem tudom, hogy örüljek-e vagy sem.
#2378
a tegnap este (egyik) tanulsága, hogy úgy tényleg nem lehet lelkizni, ha közben egy kölyökmacska fejjel lefelé lóg a polcról és a hangszóró zsinórját próbálja elpusztítani.
pedig mi tényleg nagyon igyekeztünk...
- Fotók
-
