hát láttam a nine-t, de minek. úgy érzem, ha most nem írok róla, holnap már nem leszek képes rá, mert ennek a filmnek kb 3 nap a szavatossági ideje, utána teljesen kitörlődik az ember agyából.

röviden és tömören: szar.

bővebben: igen, annak ellenére is szar, hogy benne van egy csomó csodálatos színésznő, akik mind szépek, meg csodálatosan játszanának biztosan, ha egyáltalán lenne mit. mert szerepet, azt elfelejtettek írni nekik.

gondolom a rendező megnézte a 8 és felet, aztán úgy gondolta, hogy ha már a chicagóval annyit kaszált, akkor leforgatja ugyanezt, csak miért is ne énekeljenek benne, azzal meg lehet venni a háziasszonyokat kilóra, még akkor is, ha a medveczky ilonává szárad sophia loren követi el ezt, vagy az általam nagyra tartott judi dench, akinek lássuk be, egyáltalán nincs hangja.

nem baj, ha plimplim a zene, dallam egy szál se és a koreográfiákat sem igazán bírom értelmezni (az pedig sokat elárul, hogy az egyik leglátványosabbnak szánt jelenetben, ahol penelope crúz szerencsétlenkedik egy kötéllel, csak arra bírtam koncentrálni, hogy nahát, legalább hat centi vastag szivacsot ragasztottak penelope tenyerére, hogy a kötél ne kezdje ki a kezét, amivel nincs semmi baj, de ezt miért nem rejtették el?), majd beleölünk jó sok milliót, akkor nagy siker lesz.

daniel day lewis szenved összevissza valami pszeudó olasz akcentussal pszeudó egzisztenciális krízis közepén (amiről őszintén szólva nem tudunk meg szinte semmit). mindezt legalább szép ruhákban és gyors autók társaságában teszi, ránézésre elhiszem róla, hogy ő a sztenderd borostás, ápolt középkorú olasz, de az illúzió itt véget is ér (az napi ötszáz cigaretta mellé például egyszer sem iszik kávét vagy aperitívet, ami pedig minden olasz filmben szereplő jelenet).

annyi olasz rohangál világszerte, miért nem bírtak szerezni egyet erre a szerepre? vagy ha ragaszkodtak az amerikai nézethez, akkor miért az olasz film egyik legzseniálisabb és legmélyebb darabjához nyúltak?

és miért csináltak belőle egy színes-szagos, silány szart?

az elmúlt egy órában két sikerélmény is ért:

- elkészítettem életem első rántását

- végre sikerült felhúznom az ágyneműt kevesebb, mint 10 perc alatt, anélkül, hogy egyszer csak elvesszek a paplanhuzatban

hozsanna

na jó, ez nem az én napom, csak át akartam állítani a háttér színét itt nagy kedvetlenségemben, erre persze egyszer csak már hátterem se volt, nem hogy színe lenne, szóval csináltam egy új sablont, Hubbie szerint túl sivatagi, én kicsit üdébbnek tartom, mint a korábbit és ugye erre vágytam.

egyébként meg azt hiszem az a bajom többek között, hogy már rég olvastam valami igazán jót, fantasy és egyéb blődségekkel próbálkozom, de azt hiszem ezt a műfajt tényleg nem nekem találták ki.

a mai nap meglehetősen furcsa vagyok, például amikor kinéztem az ablakon és láttam, hogy süt a nap és nem fúj a szél, ráadásul a rádió szerint csak épphogy mínusz két fok van, úgy gondoltam, hogy csodálatos ötlet lesz az én kis városi suhanó versenybiciklimmel útnak indulni.

abba valahogy már kevésbé gondoltam bele, hogy ha tegnap még térdig gázoltam a hóban a normafánál, akkor lehet, hogy nem lesznek éppen szárazak az utak.

végül egész vidám kis túra kerekedett  belőle, csak egyszer csúsztam meg, azt is járdán, és akkor sem estem el, csak a bicikli esett ki alólam, én még időben leugrottam.

összességében inkább vicces volt, mint nem.

az a hülye helyzet állt elő, hogy lassan 2 hete munka nélkül maradtam és nem egészen tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel. persze, voltam bugyogni, meg aludtam, meg találkoztam a barátaimmal, meg kétszer is rohamos gyorsasággal rendet raktam a lakásban, mert jöttek nézni, de alapvetően kicsit céltalannak éreztem magamat így.

persze most szóltak, hogy van meló megint, szóval nem fogok tudni filózni ezeken a kérdéseken.

na jól van, iszom egy kávét, nem nyavalygok itt.

azt hiszem, teljesen félreismertem a jobbikot. a kerületi jelölt kassab artemis istván, aki történetesen szír (meg persze magyar is), és ő hisz abban, hogy magyarország a magyaroké, valamint elsőként lett gárda tag és esküdött fel a szent koronára.

mi ez, ha nem kőkemény liberalizmus? (egy vicc...)

note to self: legközelebb legalább 3 éjszakára menjek bugyogni, hogy tényleg ki is pihenjem magamat.

persze már ez is jobb, mint a semmi.

azt kell, hogy mondjam, meglehetősen meg vagyok nyugodva. kedd hajnalban elküldtem az utolsó munkámat, majd mindenféle praktikák bevetésével sikerült kikapcsolódnom (alkalmaztam ehhez kocsmát, fürdőt, éttermet, mozit, csípős savanyú thai levest, meglepetés bulit és baráti ebédet kb ebben a sorrendben).

a meglepi buli jól sikerült, igaz egy adott ponton az egész társaság kikötött egy nagymagyaroroszág térkép alatt és békésen sörözött tovább (elvégre liberalizmus, vagy mi), illetve tapasztaltunk némi logisztikai fennakadást is, de ez nem rontott az est hangulatán.

hétfőn érdekes kritikákkal hívtak fel állandó megrendelőmtől, mondván, hogy én itt a receptekben kacsa helyett kutyát írtam és ugyan má, vigyázzak már kicsit jobban. mivel addigra már kb 2 hete nem aludtam ki magamat, némiképp felhúztam magamat a hangvételen, hogy talán nem az összekötő csajszi érezzük úgy, hogy felsőbbrendűen beszélhet velem, amikor mind a ketten tudjuk, hogy sem a szinkronhoz, sem a nyelvekhez nem ért. végül kicsit hisztiztem és kapcsolták a rendezőt, aki teljesen más, építő jellegű kritikákkal állt elő, amitől megnyugodhatott a lelkem, bár igaziból még mindig bennem van, hogy mi lesz, ha nem kapok tőlük többet munkát.

ezt meglehetősen ellensúlyozta az a tegnapi élmény, amikor belibegtem a másik, futurisztikus megrendelőmhöz, aki egyrészt nem másfél hónap késéssel fizet, hanem a kezembe nyomta a pénzt, én meg az övébe a számlát. amikor érdeklődtem a munka minősége iránt, beterelt a stúdióba, ahol épp azt vették, a szinkronrendező pedig megdícsért, hogy mekkora egy szívás volt ez a sorozat és milyen jól megoldottam.

ezek után úgy érzem, teljesen megérdemelten megyek el ebből a pénzből két éjszakát bugyogni a jövő héten.

addig is pedig esik a hó és zajlik a duna, erről illene fényképeket készítenem.

elolvastam az egofóbia nagy részét az előbb. döbbenten ülök. hogy bennem mennyi erő volt.

és írogatok most itt szaros határidőkről. ejnye no. pazarlás.

érdekes év lesz az idei.

mit csinál az ember lánya, ha sürget a határidő?

neki áll ebédet főzni.

az egy dolog, hogy raccsolok, de hogy leírom azt, hogy "halagszom lá", az azért mégis csak túlzás.

másnak is szétesett a freeblog szerkesztője firefox alatt?

ha jól emlékszem, legelőször 10 évesen akartam megírni a memoárjaimat. igen, csak ennyit, a memoárjaimat, szerény kislány voltam már akkor is. el is kezdtem, de kicsit körberöhögtek, hogy ugyan már, mit írnék meg ilyen fiatalon, pedig én már akkor is úgy éreztem, hogy velem rengeteg dolog történt, amit leírhatnék. azóta rendszeres időközönként megpróbálok írni valamit, de sajnos a karakterkidolgozás, a cselekményvezetés és egyéb praktikák nem az erősségem. voltaképpen a saját életemen és benyomásaimon kívül semmiről sem tudok érdemben írni, az meg ugye kit érdekelne. röpke 5 év alatt néhány embernek sikerült meggyőznie, hogy például őket.

ezért úgy döntöttem, hogy folytatom a couchette nevű prodzsektemet (azokról a helyekről írok, ahol aludtam), amit 2 bejegyzés után abba is hagytam, mert megijedtem, hogy milyen messzire és mélyre vezetnek vissza az emlékek. ezzel együtt rájöttem, hogy tényleg meg szeretném írni ezeket a történeteket, mostanra talán van már annyi önbizalmam, hogy elhiggyem, nem teljesen érdektelenek. ha valakit érdekel, itt lehet olvasgatni, reményeim szerint egy laza emlékhálót bírok majd szőni az általam látogatott és lakott lakások alapján.

egyszer valakinek a valakije, aki akkor körülbelül 5 éve élt külföldön megkérdezte tőlem, hogy hogy is hívják azt a nagy sárga izét, ami nem vonat. (villamos)

akkor elhatároztam, hogy meg kell tanulnom rendesen magyarul, és ami ennél is fontosabb, meg kell tanulnom szétválasztani a nyelveket az agyamban.

ma megkérdeztem Hubbie-t, hogy forró-e a pálinkája, amivel éppen öblögette a szájában lévő sebet.

szétválasztani az anyád.

olyan lazán benyögtem ma reggel, hogy szombt délre leszek kész, mint a nyű. szempillájuk sem rebbent. ez mégis csak egy nap haladék...

áá baszod, minden nap egyre nehezebb. azt hiszem csúszás lesz ennek a vége, kérdés, hogy dominó effektus lesz-e.

van egy baromi nagy szívás az éjszakázással.

most nem az alváshiányra és -zavarra gondolok, amit szül, nem a táskás szemekre, az üveges tekintetre  és a másnapi koffeinmérgezésre, ezeket érdekesmód egész jól bírom, bár tény, hogy segít, hogy nem kell fix órában felkelnem és ha nem akarom, nem kell sehol megjelennem, illetve sose kell tartósan éjszakáznom.

az a szar ilyenkor, hogy megáll az élet. az index főoldalát legkésőbb 10-11 körül frissítik, a blog.hu ajánlóját úgy szintén, a facebookon mindenki alszik, aki nem, annak különösebben nem izgat az élete, a mafia warszon eddigre már nincs mit csinálni, mert egész nap azon kattintgattam. nem raknak fel új bicikli -vagy lakáshírdetést és a fordit.hun se jelenik meg új álláslehetőség. kiürül az MSN és a GTalk, a pletykarovat is megmerevedik, az európai pókerszerverek is elnéptelenednek, elfogy az összes áltevékenység, kénytelen vagyok dolgozni.

ha ezt mégse szeretném, csak tartalmasabb és kreatívabb menekülési útvonalakat választhatok, ilyen például a tegnapi, karinthys bejegyzésem.

na szóval _ezért_ szeretem az éjszakázást.

tényleg nem lehet éhesen főzőshowt fordítani, csináltam is egy jó kis tócsnit, ahhoz képest, hogy életemben először, szerintem kifejezetten jó lett, megsült, de nem túlzottan és csak két helyen égettem meg a kezemet a forró olajjal, bár az is igaz, hogy előtte egy kicsit az ujjamat is belereszeltem a krumpliba, biztos, ami biztos, utána meg ugyanazzal a (lemosott) kezemmel trutyiztam össze a krumplit és a hagymát, szóval mondhatni nem volt már szabad idegvégződésem, hogy az olajat egyáltalán megérezzem.

most látom csak, hogy ez a remek freeblog azt írja ki nekem, hogy "sikeres mentődés". remélem ők is poénnak szánták.

annak örömére, hogy már negyedik vagy ötödik napja (na pont ez a baj) rendszeresen ugyanazon a napon kelek fel, mint amikor lefeküdtem, sőt, többnyire ugyanabban a napszakban is,  kezdem teljesen elveszíteni a fonalat. az előbb például szívbajt kaptam, hogy holnap csütörtök van. aztán rájöttem, hogy csak szerda, micsoda mázli.

ezt például azért is hasznos tudni, mert akkor nem késem le a korcsolya EB férfi rövidprogramját, nagy kár lenne.